Ez a jog akkor keletkezik, amikor a MŰ megszületik, és nem függ a mű publikálásától. (Általában az a szokás, hogy a megfelelő hivatalt erről a tényről értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy jogviták esetén legyen bizonyíték. Magán a művön pedig feltüntetik a jogtulajdonos nevét, és a jogviszony időbeli hatályának kezdőévét.)
A Magyarországon hatályos – módosított – 1999. évi LXXVI. törvény bevezetése szerint:
A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig. A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat – ez a szabadalmak feladata –, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival. A szerzői jogi oltalom a szabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlítanak abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető (a kivételekről később). Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart (lásd védelmi idő), amely alatt a jogosult nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson.
A szerzőt megillető jogok
A szerző személyhez fűződő jogai körében: